Hol is kezdjem, hol is kezdjem?
Ha már a 2010.01.11. lett a címe ennek a bejegyzésnek akkor kezdem a nap elején.
Még előtte annyit rólam, hogy nem voltam idáig fan. A DM-ről legelőször akkor hallottam amikor párommal megismerkedtem és a szobájának falán azt hiszem, hogy nemes egyszerűséggel temperával ez volt írva:
Depeche Mode az életem,
Dave Gahan az Istenem,
Amíg élek szeretem,
Soha el nem feledem.
Én ekkor egy egyszerű kérdést tettem fel neki. Ki ez vagy mi ez? Ez volt 2001-ben. Azóta együtt vagyunk, elfogadtam rajongását.
Szóval ott voltam, 2010.01.11.
Előző nap kitaláltuk, hogy mikor is induljunk, mivel jelenleg Hajdúszoboszlón lakunk. Általában sose jön össze a megbeszélt időpont, de 10 órában megegyeztünk. Ebből lett majdnem 11 óra. Az úton ettünk néhány szendvicset. 13:15-re ott voltunk a stadionnál. Néhányan már ott voltak, de nem sokan talán 10-12-en. Mivel nekem nem volt fekete pulóverem meg semmi ilyesmi, csak bakancs és kabát (ami fekete) ezért úgy döntöttem, menjünk el az arénába szét nézni. Pulcsi beszerezve, nem DM logós, de megteszi. 3 óra körül mentünk vissza, amikor meglepődésünkre a 3 kapunál talán 30an ha voltak összesen. Kabátot nem vittünk, mert nem akartunk a ruhatárral időt veszíteni. Szóval du. 3-kor beálltunk a sorba. Rajtam egy sötét farmer és a nemrég beszerzett pulcsi volt. Na meg egy sál. Így vacogtunk mi ott. Egy kis nápolyit vittünk meg energia italt a szőlőcukor mellé. Hosszú fagyoskodás után 6-kor szóltak, hogy ezt a kaput nem fogják kinyitni. Jött is az adrenalin bomba. Voltak akik inkább veszekedtek a Valtonos fickóval, meg álltak továbbra is ott. Mi rohantunk a másik kapuhoz. Na, ott volt préselődés. Kapunyitás megtörtént, újra rohanás. Az én párom az a pánikba esős fajta aki a buszra nem száll fel, mert sokan vannak rajta. Végig fogtam a kezét és úgy rohantunk. A legjobb helyet akartam neki.(Ismétlem neki. Én egy hete még el sem akartam menni.) Sima állójegyünk volt, piros szín kóddal. Csak a piros fele mentünk mindig. Azt hiszem sikerült egy elég jó helyet találni, hiszen a kifutó előtti korlátot fogtuk.
Számomra fantasztikus volt látni ennyi embert, akik mind olyan rajongással szolgálnak az együttes fele,amire nehéz megfelelő kifejezést találni.
Én nem írnék semmit arról, hogy jó volt e a setlist vagy sem. Mint arról sem, hogy jól énekelték e a fiúk vagy sem. Nem tudom egy dalnak se a szövegét. Nem tudom, hogy jól riszálta Dave a csípőjét vagy sem. Nem értek hozzá!!!. De ott voltam a megvásárolt jegyemmel, talán a legjobb helyen és megérintett azaz érzés ami titeket már oly régen. Tapsoltam amikor kellett és csápoltam amikor kellett. Fantasztikus volt számomra. Nagyon durva volt. Odab@szott. Atom jó volt. Állati. Eszméletlen és még sorolhatnám. Még, még, még!!!!! Egyszer meg is könnyeztem az egyik számnál, de ne kérdezzétek, hogy melyik volt ez a szám. :)
Aztán elindultunk haza. Végig beszéltük az utat, hogy ekkor és akkor mi volt.
Fantasztikus volt.
Most már eggyel többen vagytok! ;)
